A mocsári teknős (Emys orbicularis)

Hazánkban ez az egyetlen őshonos teknősfaj. Hátpáncéljuk valamint bőrük iszapszínű alapon sárgás pettyekkel, foltokkal tarkított. Minél idősebb példányokról van szó, annál több a színes folt rajtuk. A hímek szivárványhártyája vöröses- vagy narancsszínű, a nőstényeké fehér vagy sárga.

Hazánkban főként az alföldi tavakban, vagy kisebb, lassú áramlású holtágakban élnek, de több középhegységi, sűrűn benőtt erdei tó is megfelelő élőhelyet biztosít állományaiknak.

Vízből kiálló fatönkökön, köveken csoportosan napoznak. Veszély esetén gyorsan a víz alá csobbannak és akár 15-20 perc elteltével bukkannak ismét a felszínre. Október végén, november elején húzódnak el telelni az iszapba vagy a partmenti fövenybe. Ebben a téli, hibernált állapotban a szájuk és garatjuk nyálkahártyáján, illetve a végbélzacskók hajszálerein keresztül lélegeznek elsősorban. Március végén, április elején ébrednek téli álmukból. Májusban párzanak; a nőstények június elején rakják le a fürjtojás méretű, puha héjú tojásokat a homokos parton ásott, 8–10 centiméter mély gödrökbe. A tojásokat a nap melege költi ki. A fiatalok szeptember elején, vagy ha túl hűvös volt a nyár, csak a következő tavasszal kelnek ki.  Ilyenkor nem ritka, hogy a ragadozók (madarak, kisragadozó emlősök stb.) hada várja a víz felé szaporázó, még puha páncélú kis teknősöket.

Táplálékukat elsősorban a vízben szerzik és nem válogatósak. Egyaránt vadásznak a vízi rovarokra, puhatestűekre, de ügyes úszók révén gyakran kerül kisebb hal vagy éppen gőte és béka is a terítékre. Ha eléjük kerül, a dögöt sem vetik meg. A zsákmányukat éles csőrkáváik és erős, karmos lábaik segítségével aprítják fel. A középkorban még gyakori fogás volt a lápi emberek asztalán a "teknőc leves". Magyarországon a mocsári teknős védett.

Eszmei értéke: 50 000 forint

https://xn--vadonles-8sb.hu/fajok/mocsari_teknos

Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás  BJG 12.B osztályos tanuló